Rólunk
Sokáig nem értettem a sajnálkozó pillantásokat, amit akkor kaptam ha megkérdezték a terhességem vége felé, hogy Na, és lesz segítséged? Én pedig azt válaszoltam, hogy nem. Nagyik messze, apuci dolgozik, amúgy meg kemény vagyok mint a a kádszéle. Aztán persze megértettem, mert bizony az anyaság nehéz meló. Főleg tapasztalatlanul első gyerekkel, bizonytalanul, mit hogy mikor kell csinálni, jól van-e a gyerek, szerinted lélegzik, keltsük fel, most akkor vajon evett, hát én nem tudom helyzetbe csöppen az ember.
Szóval nem elég hogy 24 órán keresztül talpon kell lenni és ellátni a kisbabánkat, még folyamatosan bújhatja is az ember a netet, hogy melyik időszakban mit kell csinálni, hogy szépen fejlődjön. És az ezer féle nézet és jótanács közül kell kimazsolázni, hogy akkor mi lesz a legjobb úgy, hogy a legtöbb dologról csak évek múlva derül ki, hogy jól csináltuk-e. Ezért is gondoltunk egyet Ágival, hogy kéne csinálni egy oldalt, ahol összegyűjtjük a saját tapasztalatainkat és infókat, hogy ne utólag kelljen az embernek a fejéhez csapni, hogy: “Apám, bárcsak tudtam volna!”. Ehhez csatlakozott aztán Réku és Meli, akikkel karöltve készül ez az oldal.
Réka
2019 decemberében lettem anyuka, illetve akkor született meg a kismókus, anyuka szerintem csak picivel később lettem. Előtte minden úgy alakult, mint a nagykönyvben, a férjemmel 8 éve együtt voltunk és igyekeztünk mindent előkészíteni a családalapításra. Elkezdtük kipipálni a bakancslistás tételeinket, beutaztuk hátizsákkal dél kelet Ázsiát, lett egy agárkutyánk, akinek nagyon sokat köszönhetünk, tökéletes előkészítő volt a gyermekvállalásra, megtanultunk főzni, egészségesen enni. És persze sokat dolgoztunk, hogy aztán legyen egy kis családi házunk, ahova meghozta a gólya a kisbabánkat. Azóta is itt élünk, sokat sétálunk, zenélünk és persze aggódunk:).
Meli
Egy megtestesült Kanga mamának érzem magam, az ő (Z)Sebi babájával. Kisfiam -Sebestyén- a legfiatalabb a csapatban, a 2020-as évet választotta születéséül. A férjemmel idén leszünk 3 éves házasok, már csak Ő hiányzott a mi kis életünkből. Habár ez az év mindannyiunkat önrevízióra, a család szerepének felértékelésére és újratervezésben tanúsított rugalmasságra bír, anyaként ezt hatványozottan és karantén nélkül is napi szinten megéljük. Ezért bőven van miről írni, hiszen az eredeti tervek teljes felborításához nem kell világjárvány, elég egy kis hasfájás, fogzás vagy egy front. Na, például ezek kapcsán szerzett tapasztalataimat szeretném Veletek ezen az oldalon megosztani!
Ági
Általában mindent jól megtervezek, felvezetek egy Excelbe, amit aztán előre, hátra és minden létező módon szépen átrendezgetek, majd felkészülten, pikk-pakk megvalósítok. Az évek során ebben a férjem is teljesen partnerem lett, így közösen tervezgetünk mindent, és immár 8 éve kockulunk együtt. Így volt ez a 2019-es évvel is: tavasszal felújítjuk a fürdőszobát, utána a szobákban a parkettát, nyár végén lagzi, ősszel indul a babaprojekt. Ehhez képest a lányunk januárban az első próbálkozásra be is csíkozta azt a bizonyos tesztet, ezzel borítva a terveinket, és megkezdve a kocka anyukája gömbölyítését. (Azóta is egymást tanítjuk.) Bár know how elég régóta a birtokunkban van, mondanom sem kell, mennyire meglepődtünk a férjemmel. Újraterveztünk, gőzerővel vágtunk bele a lakásfelújításba, esküvő átszervezésbe, és tulajdonképp igyekeztünk gyorsan fel is nőni. Igazán csak szeptemberben, Panka születését követően éreztem azt, hogy hiába olvastam ki az internetet, és néztem meg az egész YouTube-ot, itt egy baba, és nekem halvány dunsztom sincs, mit kezdjek vele. Még meg is jegyeztem a babás barátnőimnek, hogy azért szólhattak volna előre. (Mintha az anyaságra bárki fel tudna készíteni. 😀) Mindenesetre elkezdtem minden, még kismama ismerősömet elárasztani a hasznos linkekkel, infókkal, hogy ők ne utólag jöjjenek rá azokra a dolgokra, amiket később persze már minden anyuka evidensnek vesz. Így Rékát sem kíméltem a kéretlen tanácsaimmal, és a csapatban legidősebb babásként, azóta sem áll be a szám. Bízom benne, hogy Nektek is segítenek a történeteink.
Réku
Már 4 éve, hogy az immár férjemmel együtt vagyunk és bimbózó románcunk házassággá alakult. A normális felfutásúnak mondható kapcsolatunk 2019-ben viszont hirtelen fénysebességre kapcsolt és 3 évre is elég eseménysorozat vette kezdetét. Először csak egy közös lakást szerettünk volna egy kicsit nyugodtabb, kertvárosias részen. Viszonylag hamar megtaláltuk a kuckónkat, majd egy utazás során megtörtént a(z általam nagyon várt :D) lánykérés is. Ezt követően nem sokkal pedig kiderült, hogy az esküvőszervezés helyett/mellett időszerű lenne rövid távon babacuccokban is gondolkodni, mert úton van Ábel. A kezdeti pánikot még nagyobb pánik váltotta fel, mert a 2 éves tervben már szerepelt a gyerek, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, tudjuk, hogy váratlanul ért minket. Van egy nagyon aranyos tacskónk, azt hittük, még egy darabig csak érte leszünk felelősek. Aztán szépen lassan elkezdtünk belehelyezkedni a leendő szerepünkbe, összeházasodtunk és mikor végre sikeresen magam mögött hagytam átmenetileg a munkámat, amibe szívem-lelkem beletettem az utolsó percig, a kisbabánk úgy gondolta, hogy még 2019-ben megnézi, milyen is a Szilveszter. 🙂 (Elárulom, mivel hamarabb jött 1,5 hónappal, nem volt túl nagy buli, erről is írtam ide. 🙂 Azóta sok mindenen keresztül mentünk, de annak ellenére, hogy a szuper férjemen kívül sajnos nem sok segítségünk van (főleg a járvány miatt), egészen szépen boldogulunk. Bízom benne, hogy a történeteink másoknak is segítenek, akik hasonlóan bizonytalanok és szüntelenül keresik, hogy lehetne a legjobb a kisbabájuknak, vagy csak simán szórakoznak egy jót.